„ Kiss Márta alakjai sajátos kettőséget mutatnak. A véletlennek ható pillanatokban, amiket megállít, időtlenné zendül, árad az éteri ünnepélyesség. És ugyanez megfordítva is áll: mintha az élet méltósága, komor törvényei közepette rendre ott incselkedne a kedves humor esetlegessége. Hogy hihető legyen: a kegyelmi állapot víziója nem csupán a felszabadító könnyek áradatára apellál, de a mindent megbocsátó mosoly kompetenciájára is. „
